Az emberi test olyan, mint az alkímiai olvasztótégely vagy egy szent üst, ami alatt ég a tűz. A tűz nagyságát a levegő mennyisége szabályozza. Az üstbe víz és táplálék kerül. A táplálékot a tűz felhevíti és átalakítja különböző minőségű tápanyagokká (fenntartó tápanyag, lé, hab, pára, salak). Ha túl nagy a hő, akkor gyorsan elpárolog a víz, salakká zsugorodik a táplálék, lefogy és elemésztődik a test, sok betegség forrását táplálva evvel. Ha viszont túl kicsi a tűz, akkor nem fő meg a táplálék, vizes lerakódások és át nem alakult táplálékmaradványok mérgezik és hízlalják a testet. Az emberben lévő természetes intelligencia ezt általában a bevitt táplálékok milyenségével korrigálja, de ha nem, akkor betegség keletkezik. Ha a levegő „sok” vagy elhatalmasodik, akkor felfokozza a tüzet, vagy a vizet attól függően, hogy melyik van túlsulyban. Ha pedig a levegő kevés, akkor nem serkenti eléggé az áramlást és az átalakulást, s így ez salakok és mérgek lerakódását okozza.
Ahhoz, hogy a szent üst táplálni tudja a testet, a szellemet és az isteneket, a tűznek és a víznek a levegő irányításával egyensúlyban kell lennie.
Forrás: Javaskönyv