Napjainkban, mikor a hűtőszekrény alacsony hőfokú klímájában tároljuk a különféle áruházi – többnyire bizonytalan összetételű – vajakat, margarinokat, zsírokat, olajokat, elkerüljük azok megavasodását, megpenészesedését. Azonban elég egy hosszabb áramkimaradás és rövid időn belül felgyorsul a penészesedés, az olajok, vajak elromlanak, felhasználás előtt megavasodnak.

Hajdanán a kamra, a spejz hűvös rejtekében álló polcokon befőttek, lekvárok, szörpök, aszalt és szárított gyümölcsök, virágok, füvek, zsírok, olajok, fűszeres borospalackok sorakoztak. Azok tartósítását, hosszú eltarthatóságát természetes hőfokon, egyszerű úton oldották meg.

A tejet például szétbontották, a tejszínt és tejföl köcsögbe tették és vászonnal lefedték. A kiköpült vajat frissen felhasználták, a megmaradtat a tűzhely szélére tett edényben lassan melegítették és így elkészítették – a jászok által még ma is ismert, vajajának nevezett ghít. A melegítéstől fehér hab buggyant a felszínre, amit rendszeresen leszedtek, ezt megették, vagy elsütötték, de krémnek is kenték vágásokra, égésekre, száraz bőrre. Az összes habot kiforralták, végig vigyázva arra, nehogy a vaj leégjen, és mikor a vajolaj színe aranysárgára változott, tiszta ruhán átszűrték egy edénybe, majd a kamrába a hűvös földre tették, ahol megdermedt. Általános lehetett ez az eljárás a népek között, hiszen korlátlan ideig tárolhatták az így nyert olajat, anélkül, hogy az megavasodott volna.

Az így nyert tisztított vajolaj, a ghí finom szerkezeténél fogva minden csatornába képes bejutni, így azokat puhává, nedvessé, olajossá és áteresztővé teszi, a lerakódásokat eltávolítja, a szöveteket táplálja, a testet fénylővé teszi. A finom olajon az emésztő tűz képes szétterjedni a gyomorban, a meleg az olajat megolvasztja, így azon a legkisebb csatornákba is bejut, a salakok elégnek, a tűz tiszta tűzzé válik. A csatornák kitisztításával a ghí segíti a táplálékesszencia átalakítását szövetelemekké, vérré, hússá, zsírrá, csonttá, csontvelővé és maggá.

A ghí rendszeres használata mindhárom értó energiát csökkenti, a testet könnyűvé, energiagazdaggá, a lelket nyugodttá, a szellemet magabiztossá teszi. Víz-túlsúlyosaknál a nehéz kötött salakok eltávolításával súlyveszteséget idéz elő, a szervek így fellélegezhetnek a zsíros szorításból, nyomottságból és könnyedebbé válnak. Sovány, száraz, mozgékony, szeles típusnál tápláló hatásával a szellemet, a lelket, a test mintegy ballaszttal látja el és azt nyugalomba hozz. A Tüzeseknél az égő érzéseket, gyulladásokat, vérzéseket – legyenek akár belül a gyomorban, bélben, vagy az izmokban, akár kívül a bőrön vagy az érzékszerveken -, az esetleges sebeket hűsítve nyugtatja, az indulatokat visszafogja.

A hatha-jóga gyakorláshoz szinte elengedhetetlen a ghí fogyasztása, mert a szalagokat rugalmassá, az ízületeket, mozdulatok olajozottá, a testben lévő agnit tisztává teszi, megnyitja a prána előtt az utat, és így megtisztul a tudat. A gyakorlatok előtt elfogyasztott ghí a testben tiszta energiává lesz és hajtóanyagként szolgálhat a belső szellemi úton.

Javaslap 1998/2. – /Perce Krisztián – Laár Dávid/